Közös munka a fiatal sportolókért – újabb kutatás erősíti a Pannon Egyetem és a BFKA kapcsolatát

Publikálva: 2026. október 8.

 

Milyen szerepet játszik a szülői támogatás a fiatal sportolók fejlődésében, és hogyan küzdenek meg az utánpótláskorú kézilabdázók a rájuk nehezedő kihívásokkal? Többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ Kohár Frida, a Pannon Egyetem mentálhigiénés közösség- és kapcsolatépítő mesterszakos hallgatója, aki szakdolgozati kutatását a Balatonfüred Kézilabda Akadémia sportolóinak bevonásával is végzi. A kutatásról Kohár Fridával, annak szakmai jelentőségéről Bartos Beával, az Akadémia mentálhigiénés szakemberével, míg az egyetemi együttműködésről Rapatyi Tamás szakmai vezetővel beszélgettünk.

„Ha elesik, ott vagyok, és megfogom” – Kohár Frida a szülői támogatás jelentőségéről

Elsőként természetesen a kutatás végző Kohár Fridát kérdeztük szakmai hátteréről és a kézilabdához fűződő viszonyáról.

– Mielőtt rátérnénk a kutatásodra, beszéljünk a szakmai hátteredről. Mivel foglalkozol jelenleg, és hogyan kerültél kapcsolatba a kézilabdával?

– Jelenleg igazságügyi írásszakértőként dolgozom, emellett már tíz éve szervezünk kézilabdakapus-táborokat Veszprémben. Ezeken a táborokon gyakorlatilag egész nap együtt vagyok a gyerekekkel, én látom el a főfelügyelői feladatokat. Innen jött az ötlet, hogy szeretnék olyan tudást szerezni, amellyel szakszerűen is tudok nekik segíteni, ha valamilyen problémával fordulnak hozzám. Ezért kezdtem el a Pannon Egyetem mentálhigiénés közösség- és kapcsolatépítő mesterszakát. Idén diplomázom, a jelenlegi kutatásom pedig a szakdolgozatomhoz kapcsolódik.

– Miről szól pontosan a kutatásod, és mit szeretnél megtudni az utánpótláskorú sportolókról?

– A kutatásban 14 és 18 év közötti sportoló fiatalok és szüleik vesznek részt. Elsősorban azt vizsgálom, hogy a szülői támogatás és a sporttal kapcsolatos szülői bevonódás hogyan függ össze a fiatalok megküzdési módjaival. Amennyiben megfelelő számú kitöltés érkezik, azt is szeretném megvizsgálni, hogy van-e különbség a kollégiumban és a családjukkal élő sportolók megküzdési mechanizmusai között.

– Mit jelent pontosan a szülői támogatás egy fiatal sportoló esetében?

– Már önmagában az is támogatás, hogy amikor a gyermek elkezd sportolni, a szülő elviszi az edzésekre, ott van a mérkőzéseken, és érdeklődik iránta. Fontos az is, hogy beszélgetnek-e vele, megdicsérik-e, biztatják-e. Természetesen az edző feladata, hogy szakmailag elmondja, hogyan kellett volna megoldani egy adott szituációt, a szülő viszont mentálisan sokat segíthet abban, hogyan reagáljon a gyermek egy-egy nehéz helyzetre. A biztatásnak ebben nagyon nagy szerepe van.

– Miért éppen a 14–18 éves korosztályt választottad?

– Ez a serdülőkor időszaka, amely önmagában is rengeteg változást és kihívást hozhat egy fiatal életében. Ekkor kezd kialakulni az identitásuk, miközben a sportoló gyerekeknek ezen felül is nagyon sok elvárásnak kell megfelelniük ahhoz, hogy jó sportolóvá váljanak. Emiatt szerintem ők bizonyos szempontból még fokozottabban ki vannak téve ezeknek a kihívásoknak.

– Milyen megküzdési módokat vizsgálsz a sportolóknál?

– Több területet is vizsgálok. Ilyen például, hogyan küzdenek meg a nehézségekkel és a nagy téttel járó helyzetekkel, hogyan működik náluk a célkitűzés és a mentális felkészülés, mennyire tudnak koncentrálni, hogyan kezelik az aggodalmakat, milyen az önbizalmuk és a teljesítménymotivációjuk, illetve hogyan fogadják el az edzői irányítást.

Egy egyszerű sporthelyzettel jól szemléltethető mindez: ha valaki kihagy egy helyzetet vagy elront egy lövést, sokáig rágódik-e a hibán, vagy képes félretenni azt, és azt mondani magának, hogy jön a következő lehetőség, amely már sikerülhet.

– Külön szeretnéd vizsgálni a kollégiumban és az otthon élő sportolókat. Miért érdekes számodra ez a különbség?

– Arra vagyok kíváncsi, hogyan érzékelik a család támogatását azok a gyerekek, akik kollégiumban élnek, és azok, akik mindennap hazamennek. A technika ma már rengeteget segít, hiszen a kollégista gyermek is bármikor felhívhatja a szüleit, beszélhet velük, ha problémája van. Ugyanakkor ez mégsem teljesen ugyanaz, mint a személyes kapcsolat.

Ha a gyermek otthon van, a szülő sokszor akkor is észreveszi, hogy valami nincs rendben, ha ő nem mondja el. Látja rajta, érzékeli a metakommunikációs jeleket, és rá tud kérdezni, mi történt. A kollégiumban élő fiatal esetében ezek a jelzések kevésbé láthatók a szülő számára.

– Hol húzódik a határ a támogató szülői jelenlét és a túlzott nyomás között?

– Talán egy példával lehet a legegyszerűbben megmutatni. A támogató jelenlét számomra az, amikor a szülő elmegy a mérkőzésre, szurkol, biztatja a gyermekét, és megmarad ebben a szerepben. A másik véglet az, amikor már bekiabál a pályára, megmondja a gyermeknek, mit csináljon, esetleg lenéző vagy bántó megjegyzéseket tesz.

A gyerekek ezeket meghallják a pályán, még akkor is, ha nagy a zaj, és ez nagyon romboló hatású lehet. Szerintem a szülő helye a támogatásban van: ott vagyok, megnézem, biztatom, de a szakmai részt az edzőre hagyom.

– Hogyan zajlik maga a kutatás?

– A szülő és a gyermek is kitölt egy kérdőívet. Mivel kiskorú fiatalok is részt vesznek a kutatásban, szükség van a szülő beleegyezésére, ezért először a szülői kérdőívet kell kitölteni. Ezután következhet a sportolóé.

A kérdőívekben a szülő és a gyermek ugyanazt a kódot használja, így a válaszaik összepárosíthatók. A sportolói kérdőív többek között a szülői autonómiatámogatás észlelésére, a perfekcionizmusra és a megküzdési stratégiákra kérdez rá. Utóbbinál arra is kíváncsi vagyok, hogy egy konkrét nehéz helyzetben milyen megoldásokat alkalmazott a fiatal.

– Milyen gyakorlati haszna lehet a kutatás eredményeinek?

– Ha elkészül a szakdolgozatom, az Akadémia rendelkezésére bocsátom. Az eredményekből szerintem a szülők számára is nagyon hasznos következtetéseket lehet majd levonni. Segíthet megmutatni, hol húzódik az egészséges támogatás határa, és mi az, ami már kevésbé szolgálja a gyermek érdekeit. Szeretném, ha az eredmények nemcsak a szakdolgozatban maradnának meg, hanem a gyakorlatban is hasznosíthatók lennének.

– Ha egyetlen gondolatot üzenhetnél az utánpótláskorú sportolók szüleinek, mi lenne az?

– Legyünk a gyermekeink mellett, és ha szükség van ránk, akkor lépjünk. Nekem is van utánpótláskorú, kézilabdázó gyermekem. Most van abban a kamaszkorban, amikor egyre inkább megy a saját feje után. Szülőként pedig azt tudom biztosítani neki, hogy ha elesik, ott vagyok, és megfogom.

– A diploma megszerzése után szeretnél továbbra is a sport és a mentálhigiéné kapcsolatával foglalkozni?

– Igen, mindenképpen szeretnék sportoló gyerekekkel foglalkozni. A kapustáborainkat továbbra is folytatjuk, ott pedig már megfelelő szakmai háttérrel szeretnék tréningeket és csoportfoglalkozásokat tartani. Hosszabb távon pedig szeretném, ha más sportoló gyerekek számára is elérhető lennék.

„Az Akadémia egy nagy család” – Bartos Bea a közösség és a mentális támogatás szerepéről

A kutatás jelentőségéről Bartos Beát, a Balatonfüred Kézilabda Akadémia mentálhigiénés szakemberét is megkérdeztük, aki évek óta segíti a fiatal sportolók mindennapjait.

– Miért tartod fontos és aktuális témának a szülői támogatás és a fiatal sportolók megküzdési módjainak vizsgálatát?

– Egy utánpótláskorú sportolót nem lehet elképzelni a szülők nélkül. A fiatalok egy olyan háromszögben fejlődnek, amelynek a sportoló mellett az edző és a szülő is meghatározó szereplője. A szülői támogatást ezért mindig is rendkívül fontosnak tartottam.

Az elmúlt öt-hat évben, amióta az Akadémián dolgozom, azt tapasztaltam, hogy Balatonfüreden nagyon erős és támogató szülői közösség alakult ki. Ezt minden évben igyekszünk is megköszönni nekik. Elég csak arra gondolni, milyen sokat jelent a gyerekeknek, amikor a szülők ott vannak a mérkőzéseken és szurkolnak nekik. Rengeteget tudnak hozzátenni a fiatalok fejlődéséhez és ahhoz is, hogy jól érezzék magukat az Akadémián.

– A kollégiumban élő fiatalok milyen sajátos kihívásokkal találkoznak mentális szempontból?

– A kollégium egy speciális közeg. Az itt lakó gyerekek az osztálytársaikkal és a csapattársaikkal gyakorlatilag a nap 24 órájában együtt lehetnek. Ez egy nagyon különleges élethelyzet, amelyben különösen fontosak a közösségi kapcsolatok.

Arra törekszünk, hogy jól érezzék magukat együtt, hiszen a fiatalok nagyon sok támogatást tudnak adni egymásnak is. Ebben szerencsére kiváló nevelőtanáraink vannak, és kiemelt figyelmet fordítunk a kollégiumban élő sportolóinkra.

– Mit tehet egy sportakadémia azért, hogy a szakmai fejlődés mellett a fiatalok mentális jóllétét is megfelelően támogassa?

– Mi évek óta komoly figyelmet fordítunk például a bullying, vagyis a kortárs bántalmazás megelőzésére. A célunk az, hogy a gyerekek segítsék és támogassák egymást, ne pedig visszahúzzák a másikat.

Úgy gondolom, az Akadémián nagyon jó közösség alakult ki. Ez különösen jól látható, mire a játékosaink eljutnak az U20-as korosztályig. Ők maguk is gyakran úgy fogalmaznak, hogy az Akadémia egy nagy család. Ennek kialakításában természetesen az edzőknek, a nevelőtanároknak és az egész szakmai stábnak fontos szerepe van.

– Milyen gyakorlati haszna lehet Kohár Frida kutatásának az Akadémia számára?

– Nagyon kíváncsi vagyok az eredményekre. Úgy gondolom, hogy a kutatás olyan információkat adhat nekünk, amelyekből a későbbiekben mi is építkezhetünk. Akár a szülőkkel is elindíthatunk ennek alapján egy közös munkát arról, hogyan lehet valaki igazán jó „sportszülő”. Ez nemcsak a szülőknek, hanem az edzőknek és a szakmai stábnak is hasznos lehet, végső soron pedig természetesen a sportolóink fejlődését és jóllétét szolgálhatja.

Nemcsak papíron létező együttműködés – Rapatyi Tamás az egyetemi kapcsolatok jelentőségéről

A kutatás egyben jól példázza a Balatonfüred Kézilabda Akadémia és a Pannon Egyetem közötti együttműködést is. A két intézmény kapcsolata nem korlátozódik egyetlen projektre: az elmúlt időszakban több területen is segítették egymás munkáját. Ennek jelentőségéről Rapatyi Tamás, a BFKA szakmai vezetője beszélt.

– Miért fontos a BFKA számára a Pannon Egyetemmel kialakított együttműködés?

– Nagyon fontosnak tartjuk, hogy az egyetemmel való kapcsolatunk ne csupán papíron létező együttműködés legyen, hanem valódi, mindkét fél számára hasznos szakmai kapcsolat. Az elmúlt időszakban több alkalommal is részt vettünk a Pannon Egyetemről érkező felvételizők felmérésében, most pedig Kohár Frida kutatásának biztosítunk lehetőséget az Akadémián.

Az együttműködés ugyanakkor a mi sportolóink számára is előnyökkel jár. A Pannon Egyetem támogatja azokat a fiatalokat, akik tanulmányaikat az intézményben szeretnék folytatni, illetve már ott tanulnak. Különösen fontos számunkra, hogy a sportolóink olyan tanulmányi feltételek mellett tanulhassanak tovább, amelyek összeegyeztethetők az élsporttal. Erre jelenleg is van példa.

Folyamatosan keressük azokat a területeket, ahol tovább erősíthetjük a kapcsolatunkat. Szeretnénk, ha az Akadémián felhalmozott szakmai tudás és gyakorlati tapasztalat a felsőoktatás számára is hasznosulhatna, miközben az egyetemi tudományos és képzési háttér a mi munkánkat is segíti.

Természetesen más felsőoktatási intézmények felé is nyitottak vagyunk, a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetemmel is hasonló együttműködést ápolunk. Hiszünk abban, hogy a sport és a felsőoktatás közötti kapcsolatok erősítése hosszú távon a fiatal sportolók fejlődését, továbbtanulási lehetőségeit és jövőjét egyaránt szolgálja.

_{Kovácsfi Barna}

« Vissza