Hermann Hunor: Azért küzdök, hogy a legjobb legyek!

Publikálva: 2024. november 7.

 

Interjú Hermann Hunorral, a BFKA korábbi játékosával, aki jelenleg a francia élvonalbeli C’ Chartres Métropole második számú csapatánál bizonyít hétről hétre immár második éve.

Mik a tapasztalataid francia légióspályafutásod második szezonjának elejéhez érve?

Rengeteg minden változott, amióta kimentem. Az első évben sok újdonsággal találkoztam, amikre nem számítottam. Például nagyon sokféle nemzetiségű játékos van a csapatban: tunéziaiak, algériaiak, közép-amerikaiak, szerbek, olaszok – ezáltal a kultúrák és a nyelvek is keverednek. Én voltam az egyetlen, aki nem beszélt franciául, ami pedig tovább nehezítette a kommunikációt, hogy mindenki valamilyen akcentussal beszélte a nyelvet. Emellett a klubok és az akadémiák felépítése is teljesen más, mint amit otthon megszoktam.

Hogyan sikerült mostanra beilleszkedned? Megkönnyítette a helyzetedet, hogy egyre jobban beszélsz franciául?

Igen, mostanra sokkal könnyebb. Az edzőmmel már csak franciául kommunikálok, és a klubban is szinte mindenkihez ezen a nyelven szólok. Nem mondom, hogy már folyékonyan beszélek, de meg tudom értetni magam, és megértem, amit mondanak. Ez nagyban megkönnyítette a beilleszkedést.

A csapatnál betöltött szereped hogyan alakult?

Jelenleg is a klub második csapatánál vagyok, de a klubvezetés bízik bennem és támogatnak az előrelépésben. Az első csapat edzőjén múlik a továbblépésem, de még nem kaptam meg a teljes bizalmat. A C’ Chartres Métropole célja most az, hogy európai kupasorozatban szerepeljen, ezért nagy nevű játékosokat igazoltak. Viszont dolgozom keményen, és várok a lehetőségre.

A játéktudásod hogyan változott, mióta Franciaországban vagy?

Fizikailag rengeteget fejlődtem. Franciaországban minden a sebességről és az erőről szól, valamint arról, hogy ki mit tud egyénileg hozzátenni a csapathoz. Ez más, mint otthon, ahol inkább a taktikai elemek és a döntéshozatal dominálnak. Ez a különbség az előnyömre vált, mert egy sérüléssorozat után mentem ki, és így fizikálisan gyorsan fejlődhettem.

Volt olyan meccsed, amire különösen büszke vagy?

Igen, például amikor a Nantes akadémiájával játszottunk. Az ellenfél csapatában sok korosztályos válogatott játékos volt. Bár sajnos kikaptunk, jól ment a játék, és nyolc gólt szereztem, amire büszke lehetek.

Milyenek a mérkőzések hangulatai Franciaországban?

Fantasztikus a légkör! Még az utánpótlás meccsekre is kijönnek a városból az érdeklődők, nem csak a szülők, és igazi közösségi élmény az egész. Az első osztályú meccseken pedig szinte amerikai stílusú show-műsort rendeznek, ajándékokat osztogatnak, és különböző nyereményjátékokkal bevonják a közönséget.

Milyen érzés volt hazatérni Füredre? Gyakran látogatsz haza?

Tavaly kétszer voltam itthon: karácsonykor és egyszer a válogatottal, de kevés szabadidőm volt. Füreden nyáron jártam, a barátnőm és a családja is idevalósi, így őket és a barátaimat is meglátogattam.

A barátnőddel együtt éltek Franciaországban? Ő hogy érzi magát?

Igen, kint él velem, és nagyon szereti. Franciaországban az emberek másképp állnak a dolgokhoz, nyugodtabb az élet, nem stresszelnek túl semmit, az emberek napjai is sokkal később indulnak be. Tehát reggel 9 előtt ki sem mozdulnak a házból, a boltok sem nyitnak ki, és egészen hajnali 1-2-ig fent van mindenki. Az iskola és a munka is úgy van kialakítva, hogy van egy hosszabb szünet ebédidő körül, emiatt tovább is dolgoznak, de semmit nem stresszelnek túl, jó a hangulat. Az utcákon esténként mindig tele vannak a kávézók, éttermek. Ez egy kicsit eltolódott életmód, ami számunkra szokatlan, de pozitív élmény.

Hogy néz ki egy átlagos napod?

Heti 8-9 edzésünk van, attól függően, hogy szombaton vagy vasárnap játszunk meccset. Három konditermi edzés is van, ezek délben zajlanak. Emellett minden nap van labdás edzés, ami általában este fél hattól kezdődik. A kondi és a labdás edzések mellett online egyetemen tanulok, és a franciát is ezerrel tanulom.

Francia egyetemen tanulsz?

Nem, ez egy lengyel egyetem szlovákiai karának egy magyar nyelvű képzése. Emellett franciául is tanulok, hogy könnyebb legyen a mindennapi kommunikáció.

Mennyire követed a balatonfüredi történéseket? Van-e valaki Füredről, akivel tartod a kapcsolatot?

Abszolút követem. Szerencsére az interneten a meccseket is tudom nézni. A felnőtt csapat vezetőedzőjével, Kis Ákossal is tartom a kapcsolatot, mostani hazalátogatásomkor is találkoztam vele, illetve van még egy-két játékos is, akivel szoktam beszélni. Igaz, az internetes kapcsolattartás nem az erősségem, de ilyenkor, amikor hazajövök, törekszem arra, hogy személyesen találkozzunk és beszéljünk egymással.

A klub második csapatában, a francia bajnokság harmadosztályában lépsz pályára hétről hétre.  Milyennek látod a bajnokság erősségét?

Hasonló szintűnek mondanám, mint a magyar másodosztályt, tehát az NB I/B-t. Franciaországban nagyobb a merítési lehetőség, és több a profi csapat. Nálunk fiatal játékosok vannak a csapatban, akik a felnőtt keretbe szeretnének bekerülni.

Hogy sikerült az előző szezonotok?

Úgy vélem, hogy felülmúlta a várakozásainkat, ugyanis nagyon rosszul kezdtük az évet, de a végére sikerült bejutnunk az első négybe. Úgyhogy ez abszolút pozitív, de nagyon szoros volt végig a bajnokság, tehát az utolsó fordulóban dőlt el. Nagy jelentősége már nincsen, hiszen az első két csapat jut csak fel.

Mi a cél idénre?

Inkább a bennmaradás, mintsem a feljutás. Tavalyhoz képest lecserélődött jóformán az egész csapat, tele vagyunk fiatalokkal.

Mik a személyes céljaid?

A játékidőmmel elégedett vagyok a mostani szezonban, egy-két meccs kivételével, mikor eltörték az orromat, végigjátszottam az összes meccset. Az előző szezonban nehéz volt a kezdet, emiatt kicsit az önbizalmam is visszaesett, de a tavalyi második félévtől sikerült visszaépíteni, és azóta is jól megy a játék. A klub részéről is ez a visszajelzés, elégedettek velem, szeretnék, hogy maradjak.

Milyen poszton számítanak rád?

Támadok is, védekezek is. Védekezésben mindenhol megfordulok, támadásban pedig a belső három poszton szintén mindenhol, de leginkább irányítóként játszom.

Statiszikailag tűztél ki olyan célokat, hogy meccsenként lőjél például hat gólt és adj ugyanennyi gólpasszt vagy ez hogy néz ki nálad?

Engem ezek a mutatók annyira nem érdekelnek, hogyha jól megy a játék. Egyébként azt tapasztalom, hogy azért kint ez nagyon is számít, hogy mennyi gólt dobok, mennyi gólpasszt adok, tehát fontosak a statisztikai adatok. Természetesen arra törekszem, hogy minél több legyen belőlük.

Mik a terveid a jövőre nézve? Mennyi ideig látod magad külföldön? Van-e olyan terved, hogy visszatérj Magyarországra?

Most fog lejárni a szerződésem, igazából nyitott vagyok mindenre. Szeretnék még külföldön maradni, a tapasztalatszerzés miatt is és hogy minél sokoldalúbb legyek, többféle kézilabdát megtanuljak. Hiszem, hogy ezt a jövőben tudom majd kamatoztatni. A legfontosabb, hogy mindig olyan helyen játsszak, ahol szakmailag minőségi munka folyik. Nem zárok ki semmit, de egyelőre nem gondolkodom a váltáson.

Korábban játszottál a korosztályos válogatottban, de legutóbb nem hívott be a szövetségi kapitány. Mennyire vagy szem előtt így, hogy Franciaországban vagy?

Ezzel egy kicsit kikerültem a látószögből. A válogatott stábja is változott, bár tavaly ugyan az első összetartáson ott voltam, de azt hiszem kevésbé vagyok itt kint szem előtt. Ugyanakkor így is azt gondolom, hogy megéri a külföldi képzés, ugyanis hosszútávon a felnőtt válogatottság a célom, és az, hogy ott alkossak maradandót. Azért küzdök – és ezt ki merem jelenteni –, hogy a legjobb legyek. Úgyhogy, nem aggódom azon, ha pillanatnyilag nem kapom meg azt az elismerést, amiért egyébként én is dolgozom nap mint nap. Azért mentem ki, hogy fejlődjek. Én ezt látom a legjobb útnak, később pedig majd eldől, hogy jól döntöttem-e.

Mit tanácsolsz annak, aki például a Balatonfüreden Kézilabda Akadémián játszik? Érdemes belevágnia a külföldi kalandba, vagy inkább itthon építse fel magát?

Először is azt nagyon fontos leszögezni – és ezzel szerintem nagyon kevesen vannak tisztában –, hogy azok a körülmények, amik itthon vannak, azok kimagaslóak. Franciaországban például az akadémián egyáltalán nincsenek ilyen modern körülmények akár a felszerelések akár a szállások, létesítmények terén. Nincs ekkora stáb körülöttük, szóval ezt mindenképpen érdemes észben tartani. Azoknak érdemes kimenni külföldre, akik nyitottak az új dolgokra, és tudnak alkalmazkodni az új helyzetekhez. Én ilyennek tartom magam, de még így is nehéz volt a kezdet. A tapasztalatszerzés szempontjából viszont egy nagyon jó lehetőség külföldre igazolni és egy új közeget megismerni.

Mi fér bele a füredi látogatásba?

Sajnos nem sok minden. Egy hetet vagyok itt, ilyenkor annyi program van, hogy ezt inkább aktív pihenésnek, mintsem kikapcsolódásnak mondanám. Legközelebb karácsonykor jövök, akkor talán lesz idő kicsit feltöltődni is.

Örülünk, hogy itt voltál!

Én is örültem!

« Vissza